A nyakkendő története

Hivatalos öltöny viselésekor a szép nyakkendő nem csak szép, hanem az elegancia és az ünnepélyesség érzését is kelti az emberekben. A civilizációt jelképező nyakkendő azonban a civilizációból fejlődött ki. A legkorábbi nyakkendők az ókori Római Birodalom idejére vezethetők vissza. Akkoriban a katonák sálat viseltek a mellükön, amivel a kardokat törölgették. A csata közben húzza a kardokat a sálakhoz, hogy letörölje rajtuk a vért. Ezért a legtöbb modern nyakkendő csíkos mintákat használ, amelyek ebből származnak.

A nyakkendő hosszú és érdekes fejlesztési folyamaton ment keresztül az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Királyság hosszú távon elmaradott országnak bizonyult. A középkorban a britek disznót, szarvasmarhát és birkahúst használtak alapélelmiszerként, evés közben nem kést, villát, pálcikát használtak, hanem kézzel fogták meg. Vegyen fel egy nagy darabot, és rágja a szájába. A divatos no-shave eszköz miatt a felnőtt férfiaknak ápolatlan szakálla van, evéskor ujjukkal törölgetik a szakállukat. A nőknek gyakran ki kell mosniuk az ilyen zsíros férfiak ruháit.

Miután vették a fáradságot, előálltak egy ellenintézkedéssel. Akasszon fel egy ruhadarabot a férfi gallérja alá, amellyel bármikor megtörölheti a száját, és egyúttal a mandzsettára szögezzen néhány apró követ. Amikor megtörlöd a szádat, megkarcolják a kövek. Az idő múlásával a brit férfiak megváltoztatták civilizálatlan viselkedésüket, és a gallér alatt lógó ruha és a mandzsettákon lévő apró kövek természetesen a brit férfiingek hagyományos kiegészítőivé váltak. Később népszerű díszlé - nyakkendő a nyak körül és gombok a mandzsettáin - fejlődött, és fokozatosan népszerű stílus lett a világon.

Mikor kezdtek az emberek nyakkendőt hordani, miért viseltek nyakkendőt, és melyek voltak a legkorábbi nyakkendők? Ezt a kérdést nehéz ellenőrizni. Mivel kevés történeti anyag rögzíti a nyakkendőt, kevés a közvetlen bizonyíték a nyakkendő felderítésére, és sok legenda kering a nyakkendő eredetéről, és mindenkinek más a véleménye. Összefoglalva, a következő állítások vannak.

A nyakkendővédelem elmélete úgy véli, hogy a nyakkendő a németektől származik. A németek mély hegyekben és régi erdőkben éltek. Vért ittak a hajukra, és állatbőrt viseltek, hogy melegen és hidegen tartsák. A bőrök lehullásának megakadályozása érdekében szalmakötelet kötöttek a nyakukba, és bekötötték a bőröket. Így a nyakból nem tud befújni a szél, ami nem csak melegen tart és véd a széltől, de a nyakukban lévő szalmakötelet a nyugatiak fedezték fel, és fokozatosan nyakkendővé tökéletesítették.

Mások úgy vélik, hogy a nyakkendő a tengerparti halászoktól származik. A halászok a tengerhez mentek horgászni. Mivel a tenger szeles és hideg volt, a halászok övet kötöttek a nyakukba, hogy védekezzenek a szél ellen és melegen tartsák, és az öv fokozatosan dísz lett. Az emberi test védelme, hogy alkalmazkodjon az akkori földrajzi környezethez és éghajlati viszonyokhoz, objektív tényező a nyakkendők előállításában. Ez a fajta szalmakötél és öv a legprimitívebb nyakkendő.

A kötődési függvény elmélet úgy véli, hogy a területi integritási öv eredete az emberek életszükségleteiből adódik, és van egy bizonyos célja. Két legenda van itt. Úgy tartják, hogy a nyakkendő a brit férfiak gallérja alatti ruhából származik, hogy a férfiak megtörölhessék a szájukat. Az ipari forradalom előtt Nagy-Britannia is elmaradott ország volt. Húsevés közben megfogta a kezével, majd nagy darabokban a szájához tartotta, hogy rágja. A felnőtt férfiak népszerűvé váltak a szakállal, a nagy húsdarabok rágcsálása pedig zsírossá tette a szakállukat. Csak törölje le az ujjával.

A férfiak tisztátalan viselkedésének kezelése érdekében a nők ruhát akasztanak a férfiak gallérja alá, hogy megtörölhessék a szájukat. Az idő múlásával a gallér alatti ruha a brit férfiinghagyomány függelékévé vált. Az ipari forradalom után Nagy-Britannia fejlett kapitalista országgá fejlődött. Az emberek különös figyelmet szenteltek az élelmiszernek, a ruházatnak, a lakhatásnak és a közlekedésnek, és a gallérjuk alatt lógó ruha nyakkendővé változott.

Egy másik legenda szerint a nyakkendőket a katonaság gyakorlati célokra, például hideg és por elleni védekezésre használta a Római Birodalom idején. Amikor a hadsereg a frontra ment harcolni, a feleségek selyemsálhoz hasonló sálakat akasztottak a nyakukba férjeiknek és barátaiknak, és a háború alatt bekötözték és vérzést állítottak be. Később a katonák és a századok megkülönböztetésére különböző színű sálakat használtak, amelyek a mai professzionális ruházati cikkekké fejlődtek és fejlődtek.

A nyakkendődíszítés elmélete úgy véli, hogy a nyakkendő eredete az emberi szépség érzelmeinek kifejezése. A{0}}század közepén a francia hadsereg horvát lovassága diadalmasan visszatért Párizsba. Hatalmas egyenruhába voltak öltözve, sállal a nyakukban, különböző színűek, nagyon szépek, lovaglás közben nagyon energikusnak és fenségesnek tűntek.

Néhány párizsi playboy, aki szeretne lépést tartani a divattal, látta, és annyira érdekelte, hogy követték példájukat, és sálat kötöttek a gallérjukra. Másnap egy miniszter a bíróságra ment, fehér sálat kötött a nyakába, és egy gyönyörű csokornyakkendőt kötött az elejére. XIV. Lajos király nagyra értékelte, amikor meglátta, és bejelentette, hogy a csokornyakkendő a nemesség jele, és megparancsolta a felső osztálynak, hogy öltözzön így.

Összefoglalva, sok elmélet létezik a nyakkendő eredetéről, amelyek mindegyikének megvan a maga nézőpontja, és nehéz meggyőzni egymást; de nyilvánvaló, hogy a nyakkendő Európából származik. A nyakkendő az emberi társadalom bizonyos mértékig anyagi és kulturális fejlődésének terméke, (lehetőség)termék, amelynek fejlődését a viselője és a megfigyelő is befolyásolja.

Marx azt mondta: "A társadalom fejlődése az emberi lények szépségre való törekvése." A való életben annak érdekében, hogy megszépüljenek, tökéletesebbé és vonzóbbá tegyék magukat, az emberekben megvan a vágy, hogy a természet által biztosított tárgyakkal vagy mesterséges tárgyakkal díszítsék magukat, a nyakkendő eredete sokat mond.

1668-ban XIV. Lajos francia király Párizsban ellenőrizte a horvát zsoldosokat. A zsoldos tisztek és katonák gallérjára kötött szövetkötők voltak a legkorábbi történelmi feljegyzések. Megkezdődött a döntetlen története; ettől kezdve hosszan tartó és vakító virág virított a ruhakultúra történetében.

Franciaország XIV. Lajos uralkodása alatt a római katonai egyenruhák hatására a királyi horvát koalíció fokozatosan népszerűvé vált a csipkecsövekkel és az egyszerű csomókkal a nyakkivágáson. Ez a francia Cravate, amely a horvát szóból származik. Fokozatosan az eredeti csokornyakkendőt egy kisebb, fodros garbó váltotta fel.

Abban az időben divat volt a gallér aljára hosszú fekete szalagot kötni. Később a nyakkendő szélesedni kezdett, és ez a stílus közel egy évszázadon át népszerűvé vált. 1930-ban a nyakkendő formája fokozatosan felvette a mai állapotot. 1949-ben az akkori szabályozás szerint a nyakkendő nélküli urak nem léphettek be hivatalos alkalmakra, és a nyakkendő lassan a társadalmi státusz sajátos szimbólumává vált, így vált népszerűvé.

Azt lehet mondani, hogy a nyakkendő és az öltöny ikertestvérek. A nyakkendők gyártása és fejlődése szorosan összefügg a XVII. századi európai férfiruházati változásokkal. A tizenhetedik századi európai férfiak trikót, fülbevalót, virágos fodros inget, bársonyot, magasra göndörített frizurát és egy kis sapkát viseltek, amelyet egy rojtos bottal tartottak fel a tisztelgésben.

Az inget belül fehérneműként hordják, a gallér meglehetősen díszesen díszített, a magas gallér csipkekör, a gallér gyönyörű fodrokkal hímzett, a gallér össze van hajtva és koszorúvá hajtva, és ezek a gallérok láthatók. , látható a kabátból. Az ing fölött egy mellény, majd egy rövid kabát, harisnya és szűk nadrág volt.

Ez a fajta rikító és extravagáns öltözet volt akkoriban a legdivatosabb a nemesség körében; nőies és finom volt, és tipikus "rokokó" stílusú férfiruha volt. Azok a férfiak, akik ilyen ruhát viselnek, „csak azért különböznek a nőktől, mert nincs forgó kerekük”. Abban az időben az emberek mindenféle erőfeszítést tettek a férfiruházat átalakítására, de az eredmények hiábavalók voltak.

Amíg a 18. századi francia polgári forradalom nem jelentette be az udvari nemesség életének végét, a férfiak lemondtak a pompás ruhákról, és átöltöztek egyszerű, egyszerű ruhákra. Akkoriban népszerű volt a szmokinghoz hasonló birodalmi viselet: a felső magas derekú, a szoknya természetesen lógott, a nagy dekoltázs és a lámpás ujjak, a mell alatt egy kis ruha, a pompás inggallér eltűnt, helyette hajtogatott. gallér, az összehajtott gallér elé kötve Fekete selyemnyakkendő vagy csokornyakkendő.

A nyakkendő sál formájú, fehér vászonból, pamutból, selyemből stb. Kétszer tekerjük a nyak köré, a gallér előtt keresztezzük, majd leakasztjuk, vagy masniba kötjük. Ez a francia "A nyakkendő" című regényében is meglátszik: "Sötétzöld kabátjának gallérja nagyon magasan állt, Nanjing lila mellényt viselt, nyakán háromszor széles fekete selyemnyakkendőt tekert." Azt mondják, hogy. Byron költő nagyon különlegesen foglalkozott a nyakkendő megkötésével. Mire megelégelte a stílust, az eldobott nyakkendők hegyként halmozódtak fel. Abban az időben a nők is nyakkendőt viseltek. Ann hercegnő szívesen kombinálta a fekete szalagokat és a csipkenyakkendőket, hogy elegáns és egyedi csokornyakkendőt alkosson.

1850 körül az öltönyöket sportruházatként fogadták el. 1870 körül az emberek öltönyöket kezdtek hordani, és a nyakkendő divatossá vált, az öltönyhöz illő nélkülözhetetlen kiegészítő. Egyes ruházati szakértők elemzése szerint a nyakkendő, akárcsak a fűző és a szoknya, megmutatja az emberek nemi sajátosságait, két racionális felelősségérzetet szimbolizál, és egy komoly és törvénytisztelő szellemi világot tükröz, amelyre akkoriban a férfiak szándékosan törekedtek. nak,-nek.

Ilyenkor a nyakkendő formája övszerű, általában átlósan vágott, belül közbéléses, hossza és szélessége változó, színe főleg fekete. Az első nyakkendőcsomót állítólag Angliában találták fel 1868-ban. A 19. század végén a windsori herceg által készített nyakkendőcsomó nagy divat volt. A 19. század végén a művész szimbóluma volt. Abban az időben a nyakkendő formája alapvetően befolyásolta a jelent.

A 19. század végén a nyakkendőt bevezették az Egyesült Államokba. Az amerikaiak találták fel a zsinóros nyakkendőt (vagy cowboy nyakkendőt), a fekete zsinórnyakkendő pedig a 19. századi amerikai nyugati és déli úriemberek tipikus kiegészítője volt. Később létezett egy csúszó fémgyűrűvel rögzített zsinórnyakkendő, amelyet Paul nyakkendőnek neveztek.

Ma a nyakkendő alapvetően a 19. század végi csíkos stílust követi. Átlósan, 45 fokos szögben vágott, belül bélésszövet és bélésselyem. Vannak bizonyos szabványok a hosszra és a szélességre vonatkozóan, és különféle színminták léteznek. Évszázados evolúció és fejlődés után, a civilizáció fejlődésével a nyakkendők egyre művészibbé és finomabbá váltak, stílusukat és színüket tekintve pedig egyre tökéletesebbek és szebbek.